Visszapillantó: nyári kedvenceink

A visszapillantásokat nem minden esetben kötöm konkrét vagy klasszikus időpontokhoz – mint ahogy egy nap sem feltétlenül attól tökéletes, hogy valamilyen évfordulót vagy ünnepet ülünk. Ha valakit szeretnék meglepni (mert mondjuk meglátok valamit, aminek tudom, hogy örülne), nem nagyon mérlegelem, hogy éppen mikor van a születésnapja vagy mikor találkoztunk legutóbb: meglepem és kész. A különleges napokat mi teremtjük, és nem szabad elszalasztani egy ilyet sem. Ez a nyár sokféle szempontból volt hagyományos és megszokott, és sok szempontból hozott valami újat. A blog visszatérése a mindennapjaimba egyértelműen az utóbbiak közé tartozik. És az olvasásé is. Nagyon hosszú ideig nem olvastam kedvtelésből. És elképesztően hiányzott. Hiszen mindig olvasok: tanulmányokat, forrásokat és a saját munkáimat. De ugye levenni egy könyvet a polcról vagy csemegézni az új megjelenések közül egészen más tészta! A legfurább az volt, mikor még tavasszal megérkezett az első néhány új olvasmányom, megteremtettem az olvasási énidőt és éreztem, hogy töltődöm. Bár nem is az volt a legmeglepőbb: hanem mikor pár nap múlva az egyik barátnőm megjegyezte, hogy kivirultam – mi történt? Hozzáteszem, hogy ez éppen Jay Shetty könyve olvasásának napjaiban volt.

Tudom, megszoktátok már a csacsogásomat, úgyhogy nem is húzom tovább az időt. Ebben a bejegyzésben egy kicsit szeretnék visszapillantani az idei nyári olvasmányokra, és közelebbről is megvizslatni, átgondolni, hogy mely könyvek voltak azok, amiket nagyon szerettem – és egy picit beavatlak abba is titeket, hogy ti melyik bejegyzéseket szerettétek a leginkább. A SzemBetűNő júniusban indult teljesen új felületen, úgyhogy természetesnek veszem, hogy az olvasottság (még) nem éri el a sok évvel ezelőtti számokat, de a hullámzóan javuló elérés, az olvasók és a kiadók bizalma és a pozitív visszajelzések (no meg a saját magam öröme) egyelőre bőven elegendő.

Az első, amit szeretnék kiemelni nem is egy konkrét könyv, hanem egy kiadó, méghozzá a Manó Könyvek. A nyár eleje gyakorlatilag az ő kiadványaik társaságában telt. A gyermek- és ifjúsági irodalom egyébként is régi kedvenceim (szó szerint is), de egészen fantasztikus volt megismerkedni a legújabb történetekkel. Király Anikó, Ruff Orsolya és Mechler Anna ifjúsági regényei klasszikus és kellemes emlékeket idéztek elő bennem, s bár mindegyiket más-más tényező miatt szerettem olvasni, mindháromban közös volt az a kedves, komfortos és nyugodt elbeszélői miliő, amire szerintem napjainkban (is) hatalmas szüksége van a fiatal korosztálynak, s ha már itt tartunk: nem csupán a fiatal korosztálynak. Ráadásul úgy tűnik, hogy sikerült nagyon lelkesen beharangoznom számotokra ezeket a történeteket, mert a nyári statisztika szerint az Orczy Mimi kalandjai sorozat első része, A londoni gyémántrablás a második, míg A balatoni sellő a harmadik legolvasottabb bejegyzés lett a SzemBetűnőn! Levezetésként pedig a kiadó kiadványai közül elkezdtem megismerkedni a Gonosztevők sorozattal, ami megint csak igazi időutazásra hívott – és én tartottam is vele örömmel.

Ami a hagyományos szépirodalmi és szórakoztató olvasmányokat illeti, nos ott is egészen el voltam kényeztetve. Persze, volt néhány olyan olvasmány, amire nem igazán sikerült ráhangolódnom, de alapvetően nem panaszkodhatok. A legnagyobb kedvenceim a nyár végére maradtak. Legalábbis a blogon csak augusztus végén olvashattatok róluk (pedig hogy vártam már, hogy bemutathassam nektek őket). Nagy élmény volt például ismét Guillaume Mussótól olvasni (a szerző több könyvéről is olvashattok még idén a blogon, mert a korábbi kötetei és egy új is feltűnnek itt hamarosan). A Mi lesz velem nélküled? a nyár zárásakor a tizenharmadik helyen áll a top bejegyzések között – és ha már itt tartunk, nagy élmény volt, hogy a legaktívabb olvasói megjegyzések és visszajelzések is ehhez a regényhez kötődnek. Picit romantikusabb vizekre evezve, A könyvek szerelmesei volt az egyik legkellemesebb meglepetés számomra. Szuper és könnyed nyári limonádé (nemcsak nyárra, ha már itt tartunk) egy igazi antihősnő irodalmi ügynök és egy könyvszerkesztő kacskaringós utat bejáró egymásra találásáról. Emily Henry regénye a Central Könyvek gondozásában jelent meg, a blogos toplistán a hetedik helyen áll.

…és akkor jöjjenek az abszolút befutóim. Bizony, mert kettő is van! Mikki Brammer Minden, amit megbántam című könyve úgy vitte le a hajam, ahogy kell. Egyszerűen imádtam Clover, a szintén antihősnő haláldúla történetét, a regény gondolatiságát az élet és halál, a nyitottság és bátorság párhuzamában. Megkockáztatom, hogy az év végi összegzésben is ott fog valamelyik kategória dobogóján csücsülni. A ti kedvenceitek között egyelőre nem kapott helyet a legjobb tíz között, de remélem, hogy sokan rá fogtok találni, és hogy a Helikon Kiadó elhozza majd nekünk a szerző többi könyvét is. A másik egyértelműen legemlékezetesebb könyv pedig Márta Molnár A napraforgók titkos élete című regénye, mely ugyan két idősíkon fut (és a jelen történeti szálával kevéssé tudtam mit kezdeni, ahogy korábban is írtam), teljesen levett a lábamról, ahogy a szerző Johanna Bonger életének és munkásságának ilyen nagy gonddal járt utána és bemutatta, hogy milyen kitartásra volt szükség ahhoz, hogy egyáltalán ismerhessük Vincent van Gogh művészetét. A Librinél megjelent regény a ti kedvenceitek sorában egyelőre a nyolcadik helyen áll. Külön hatalmas öröm, hogy a bejegyzés mindkét szerzőhöz eljutott és mindketten reagáltak is rá a közösségi médiában!

A végére pedig az általatok legtöbbször megnyitott értékelést is szeretném megemlíteni. Katy Hays A kolostor című regénye volt az egyetlen szerintem ezen a nyáron, amire a borító miatt böktem rá elsődlegesen. Persze, a fülszövegben előjelzett művészettörténeti szál is erősen vonzott magával, meg a női főszereplő – és talán, hogy ez a miliő alkalmas arra, hogy a krimibe ismét belekóstolhassak. Végül a történet engem kevéssé fogott meg, a háttér és a rejtett tartalmak azonban egészen sokat adtak.

Így telt tehát sok év után először a közös nyarunk. Amit már most látok az őszre nézve: nem fogunk unatkozni, remek könyvekkel fognak elkényeztetni minket a kiadók, és egy jó nagy pakkal én is igyekszem megismerkedni, s aztán beszámolni a blogon az élményeimről. Talán egy picit tartok tőle, hogy túlvállalom magam a jobbnál jobb könyvmegjelenések közepette – de nyugalom, ezt le fogom küzdeni, mert egyelőre hihetetlenül szeretem ezt a közeget, amibe visszakerültem, szeretem a turnézást, az olvasást – és úgy egyébként: olvasni jó. Hiszen ezt Ti is nagyon jól tudjátok!